Hónapok teltek el újból, mire sikerült lehetőséget teremtenem az írásra. Teljesen más ebből a perspektívából elmesélni a történteket, mint a friss élményeket megosztani. Már nem olyan az íze az akkori bosszúságnak, amit a Böbi dugattyújának megsülése okozott, de azért még érdemes mesélni róla röviden.

Egyébként a szezon nem olyan nagyon rég kezdődött úgy igazán, noha amennyire lehetett már február végétől a Babettát választottam munkába járásra. Igaz így május közepén is azon aggódni reggel, mit vegyek fel, hogy ne fázzak az azért elég bosszantó. Remélhetőleg mostantól kedvezőbb lesz az időjárás. De nem vagyok én angol, hogy az időjárásról beszéljek, ideje visszatérni arra mi is történt.

Mint ahogy az előző bejegyzésemben olvashattátok, sikerült szert tennem egy kincsre, és ha lehet soha nem fogok megválni tőle, mint ahogy a Böbitől sem természetesen. Csodás élményeket szereztem az MZ-vel azóta és hetente egyszer, ha a csillagok állása is kedvező azt is megjáratom, hogy ne búsuljon a garázsban egyedül. Azért írok csak róla, mert így utólag jöttem rá, hogy az MZ érkezése volt az, ami miatt sikerült tönkretennem a Böbit azzal, hogy megsütöttem a dugattyúját. Történt ez úgy, hogy a "nagy" motorhoz más keverék arányú benzin szükséges. Nekem viszont két nagyon hasonló kannám van, amibe kevergetem az üzemanyagot. Sikerült összekevernem őket, és hát 1:33 helyett 1:50-es keveréket kapott a drágám. Utólag már könnyű okosnak lennem, de akkor, amikor nyiszogó hangok jöttek a blokk felől nem értettem a dolgot. Mivel ezek a hangok valahol a Hősök Tere környékén jelentek meg, én pedig kb. 10 km-re lakom onnan, volt ideje az úton szép feketés réteget felhalmoznia a dugónak, össze-vissza karistolva a henger falát. Ezt csak napok múlva tudtam meg, amikor is próbálkozva egyéb vajákos módszerekkel nem sikerült normális működésre bírni a motort. Kénytelen voltam leszedni a hengerfejet és a hengert. Az alábbi látvány fogadott:

Szép, ugye? Sajnos nem készítettem túl sok fotót, de még van egy csak hogy sokkolódjatok:

 Az a csoda, hogy egyáltalán beindult ilyen állapotban. A megoldást Bambi mester hozta el, akihez első nagy szervizre vittem épp abban az időszakban az MZ-t (akit egyébként Hagri-nak hívnak). Ő meg tudta csináltatni a Böbi hengerfúrását és szerzett bele egy jobb minőségű dugattyút. Ezt az egészet sikerült megúsznom 6000 Ft-ból. Jó kis tanulópénz volt. A jövőre tekintve biztos nem fog előfordulni, hogy nem figyelem meg melyik kannában van a megfelelő keverék. Izgalmas volt megtanulni, hogyan szedjem ki a csapszeget és ezáltal le a dugattyút, majd aztán a készterméket újból vissza fel, amit persze elsőre nem sikerült tökéletesen kiviteleznem, mert elképzelésem sem volt arról, hogy a dugattyú elülső falán annak a kis nyílnak lefelé kell lennie. Szerencsére még időben elkaptam a grabancát és megfordítottam. Kissé már unalmas volt újra és újra szétszedni, de végül ez is elkészült, és a feleségemnek sem kellett elviselnie az idegeskedést és izgágaságot tovább. Ez egy olyan állapot, mint amikor tudod, hogy valamelyik szeretted beteg és mindent el akarsz követni azért, hogy mihamarabb meggyógyulhasson. Ez a művelet valamikor november elején történt, mivel jött a téli szünet így a motor nem volt használva. Igaz amikor szebb idő volt és lehetett gurulni egyet, akkor elővettem a kicsikét. Egy darabig még nagyon kellemetlen égett szag távozott a kipufogóból, de a motor szépen járt. A napokban léptem túl az 1000 km-t az új dugattyúval és eddig úgy tűnik minden rendben ezen a téren, a bejáratás megtörtént, semmi rossz szag, csak a finom kétütemű "illat" és a kellemes hang.

A fent leírt operáció volt a legkomolyabb probléma a Böbi életében az elmúlt időszakban, de emellett volt még egy pár "apróság", ami nehezítette, hogy mosolyogva nézzek rá, ha a garázsba lépek.

Időrendben haladva az alábbiak történtek. A kiváló magyar utaknak és a 33 éves anyagnak, ami Böbi testét alkotja köszönhetően egyszercsak elpattant a bal oldali láncvédőt tartó pöcök. Beakadt a behajtó láncba és ennek köszönhetően majdnem felborultam. Egyszerűen nem akartam ezt elhinni. Íme a kép róla:

Félrehúzódva megigazítottam és tudtam haladni tovább, de így csak egy csavar tartotta a szerkezetet, ami nem volt túl biztonságos. Mindenesetre kibírta az aznapot.

Még ugyanezen az úton történt hazafelé, hogy a napszítta km óra mutatója letört. Hujj de bosszús voltam. Már azon gondolkodtam, hogy ha még lesz valami, akkor felgyújtom a motort!!! De szerencsére nem volt, egész februárig nem is történt semmi egyéb.

Az órával azt hittem nehezen fogok dűlőre jutni, de szerencsére találtam róla a neten leírást, hogyan lehet szétszedni. Ezt a folyamatot nem írnám le, mert mások már megtették. Szép kis szerkezet és ügyesen van kitalálva. Nem svájci óra, de a dolgát tökéletesen teszi. Volt egy ötletem, mivel helyettesítsem a mutatót. Először fogpiszkálóban gondolkodtam, de azt hamar elvetettem, mert valószínűleg elég tré lett volna.

Így nézett ki, amikor szétszedtem:

És így, amikor kész lett:

Persze ezt az utóbbi képet ma reggel fényképeztem, hogy frissen mutassa az állapotokat. Az ötletet az MZ-m km órája adta, igaz ott igényesebben lett ez megcsinálva. Én nem akartam a megmaradt műanyag "tányért" leoperálni a fém tűről, ezért csak ráragasztottam a Lego kardot, amit a pillanatragasztó kissé rusztikusra varázsolt. Ami egyébként egész jól néz ki. Ezzel a megoldással csak annyi volt a probléma, hogy a mutató profilja sokkal nagyobb lett, mint eredetileg volt és nem lehetett visszatenni rá az üveget és a lezáró peremet. Ekkor jött a sufni megoldás. Egy sörösdobozból vágtam hozzá egy lemezdarabot, azzal megnagyobbítottam az óra testet, arra igazítottam rá a peremet és szigetelő szalaggal rögzítettem. Csak közelebbről nézve látszik, hogy ez eredetileg nem így lehetett. :)

A kellemetlenségeknek itt még nem szakadt vége. Márciusban, amikor elkezdtem újból használni a motort, azt vettem észre, hogy benzintócsa áll a motor alatt. Az öreg benzincsap tömítése adta meg magát. Úgy gondoltam, hogy megérdemel egy új benzincsapot a Böbi, így kapott egy gyári új Jikovot. Az új benzincsappal két probléma is van. Sokkal kisebb a normál állás befolyó csöve, mint a régin. Ami azt jelentheti, hogy tartalékra váltásnál nem biztos hogy, elég lesz az üzemanyag ahhoz, hogy eljuss ameddig akarsz. A másik pedig maga a csap, aminek teljesen más állása van, mint a réginek, nem ott zár, nem ott nyit és ráadásul rövid, nem nyúlik túl a láncvédő lemezen, ami jelentősen megnehezíti a használatát. A kettőből csináltam egy használható változatot, de sajnos a tömítéseknél mindig szivárgott egy picit. Márciustól egészen kb. mostanáig, május elejéig minden hétvégén, amikor volt lehetőségem rá, megpróbáltam rendbehozni a benzincsapot, hogy ne szivárogjon a benzin és ne legyen minden tiszta olaj (a rossz idő miatt amúgy sem tudtam használni a motort, így csak állt szegény és folyatta a tank tartalmát, vagy éppen csontszáraz tankkal állt, hogy ne legyen minden benzines a garázsban). A tömítés leragasztása és jó adag szuperkóc :) (tényleg ez a neve) segített a tömítetlenségi problémákat orvosolni. Eddig úgy néz ki sikerült ezt a problémát kiküszöbölni. Még mindig könnyezik olykor, de már egyáltalán nem olyan mértékű a dolog, hogy problémát okozzon.

Ha 207.500-asotok van ilyen benzincsapot ne vegyetek, csak ha alkatrésznek kell.

Márciusban aztán megtörtént az első borulásom. A csúszós, nedves úton egy kicsit jobban bedőlve kicsúszott alólam a Böbi. Szerencsére se nekem, se a motornak nem történt semmi komolyabb baja. Sajnos a kedves Trabant tükör megsínylette, de csak a fém pálca tört le az ütéstől, azt rendbe lehet hozni. Mindenesetre vettem inkább két komolyabb tükröt, hogy jobban lássam a hátam mögött történő dolgokat és ne csak a bal oldalon. A közép műanyag panel is elpattant, de a pillanatragasztó összevarázsolta. Meg a nadrágom kopott egy kicsit divatosra. Ez legyen a legnagyobb, ami velem történt.

A hecc kedvéért megleptem magam egy dudával. Az újításokat követően jelenleg így néz ki a motor:

Az elmúlt két hét tapasztalatát alapul véve úgy tűnik, hogy minden rendben, szépen suhanunk az úton, nem áll benzintócsa a motor alatt.

Vannak elképzeléseim, amiket meg szeretnék majd valósítani a jövőben.

Ha valami történik és lesz lehetőségem megírni, jelentkezni fogok.

Addig is üdv mindenkinek, széles utat! :)

Kedves erre tévedő Olvasók!

Augusztusban komoly projektbe vágtam a fejszém. Úgy hozta a sors, hogy minden feltétele meglett annak, hogy A kategóriás jogosítványt szerezzek. Nem vágytam többre, mint egy BA1 kiegészítőre, ami ugyebár elég behatárolt, de ez jelenti a belépőszintet a nagymotorok világába. :) Számomra bőven elég is kezdetnek, hiszen a jogosítvány csak egy eszköz ahhoz, hogy álmaim következő tárgyát ne csak szerelgessem, nyalogassam, hanem használjam is.

A fejembe vettem, hogy lesz egy MZ-m, egy kis 125-ös. A Babetta lenne továbbra is az elsődleges közlekedési eszköz, viszont olyan jó lenne olykor egy hosszabb útra elmenni a szép időben, élvezni a motorozást, akár egyedül, akár a fantasztikus párommal. No ezt már nem lehet igazán komolyan egy segédmotorkerékpárral, vagy nagyon elszántnak kell lenni hozzá. :)

Elgondolni mindezt nagyon egyszerű volt, megvalósítani azonban annál nehezebb. Ezt szeretném most elmesélni.

Találtam egy nagyon szimpatikus és viszonylag közel tevékenykedő oktatót még július végén. Czebe Tamásnak hívják (motorosoktatom.hu), hosszan beszélgettünk telefonon és mindaz, amiről szó volt meggyőzött arról, hogy őt válasszam. Elmondtam neki, hogy miért szeretnék jogosítványt és hogy egy jó ideje már Babettával járok, szóval nagyjából tudom hogy néz ki a motorozás, de ettől függetlenül kifejezetten kezdő vagyok. Ahelyett, hogy kapásból kinevetett volna, megértette a bogaram és eligazított a hozzá vezető úton. Több, mint 10 éve van B kategóriás jogosítványom, érdekes érzés volt újból KRESZ tanfolyamra járni. Mivel a Jogsiközpont (autósiskola) ezt szerencsére nagyon rugalmasan kezelte és nem kellett minden alkalommal ott lennem, ráadásul online megtalálható az összes szükséges anyag, ezért ez a rész nem volt annyira megterhelő. Ettől függetlenül augusztus vége volt, mire sikeresen levizsgáztam. Annak idején mi még papír alapon vizsgáztunk, sokkal egyszerűbb volt a számítógépes megoldás, kifejezetten tetszett az eljárás. Egyébként nagyon jó gyakorlási lehetőséget nyújt az alábbi honlap: http://edukresz.hu/vizsgakerdesek/ ,ha nem vizsgacélból, akár mazochizmusból is gyakorolhatja bárki itt a KRESZ-t. :)

A KRESZ vizsgát követően jöhettek a gyakorlati órák, amiket már nagyon vártam.

De mielőtt arról írnék, meg kell említenem, hogy a jogosítványszerzéssel párhuzamosan folyt a motorkeresés is. Az ötlet és a vágy már nagyon rég bennem lappangott és egy ideje már érdeklődőm az MZ-k iránt, ezért elolvastam sok mindent, ami az interneten fellelhető. Jobb tájékozódni mielőtt az ember belevág egy ilyen vállalkozásba. Mivel a kedvenc online autós magazinomnak a Totalcar-nak van egy motoros testvére is a Totalbike, először ott néztem körül. Zách Dani cikke elég erősen hatott rám (http://totalbike.hu/magazin/kozelet/olvaso/2012/05/04/b125_miert_tilos_mz-t_venni/), de utólag már tudom, hogy egy szubjektív vélemény és tapasztalat rengeteget ronthat az összképen, mert nem biztos, hogy ugyanolyan negatív tapasztalatot szerez valaki egy másik motorkerékpár esetén. Mindenesetre a Dani által leírtak alapján és sok egyéb véleményt is elolvasva arra jutottam, hogy először megpróbálok egy TS 125-öt keresni, mert elvileg az sokkal megbízhatóbb. Ha így van, ha nem, sajnos a piaci kínálat egyáltalán nem találkozott az én igényeimmel. Ami elérhető áron lett volna és tetszett is, az nem volt elérhető közelségben ahhoz, hogy megnézhessem, ami pedig kifejezetten tetszett és talán még elérhető közelségben is volt, annak az árát pedig nem az én pénztárcámhoz szabták. A határt egyébként 150e Ft-ban húztam meg. Nem sok szerepelt a találati listán. A két hónapnyi intenzív keresgélésnek az eredményeként megnéztem két TS-t és két ETZ-t. Mindegyik elég ramaty állapotban volt. Az egyiket nem lehetett beindítani, a másik úgy zörgött, hogy azt hittem szétesik, ráadásul folyamatosan le akart fulladni (biztos, hogy karburálási problémák voltak). Persze mindkettő TS volt. Ekkor döntöttem úgy, hogy talán mégsem lesz TS-em. Egyrészt a 6V-os rendszer, a négy sebesség, és noha nekem tetszik, de a kissé érdekes formavilág mind azt mondatták, hogy ezt nem szabad, hiába lappang bennem a veterános vágy egy régebbi vasra. Viszont kipróbáltam egy ETZ-t, ami motorikusan nagyon jó állapotban volt, csak sajnos eléggé le volt lakva küllemileg. Akkor döntöttem el, hogy ha lehet, akkor találok egy jó kis ETZ-t. Persze a közelben nem nagyon volt, így bővíteni kellett a keresést. Már szeptembert írtunk, amikor a képes motorban találtam egy olyat, amit nem akartam elhinni, hogy igaz, ezért gyorsan telefont is ragadtam. '90-es évjárat, az utolsók között lehetett, amit még a Zschopau-i gyártósorról gördítettek le. A "friss" évjáratnak köszönhetően ezen a példányon már kockaindexek voltak a hátsó lámpával egyetemben és gyárilag elektronikus gyújtással büszkélkedhetett. Ez sem volt olyan nagyon közel, de a Balaton azért nincs annyira messze. Így hát elugrottam Szántódra és ez a kép fogadott:

A mindenit, hát ilyet még nem láttam életnagyságban. :) A srác, aki árulta a szeretett vasat költözés előtt állt és nem tudta volna vinni a motort magával. A motor letakarva állt az udvaron, a vázon felületi rozsda, ami viszonylag könnyen kezelhető, egy két apró hiányosság, inkább esztétikai első ránézésre. Ami egyből szembeötlő volt, hogy még a gyári Pneumant gumik voltak rajta. A 25 éves kukaérett darabok igencsak cserére szorultak, de erről majd később. A szimpatikus eladó, rúgott rajta kettőt szivatóval, majd ráadta a gyújtást és egy rúgásra indult a motor. Gyönyörű pattogós rampapamm szólt a kipufogó felől. Fület gyönyörködtető volt. Itt volt a második elképedés. Aztán jött a történet, amit az emberek általában csak hallanak de meg nem élik. Én azon kivételesek közé tartozhatom, akiknek sikerült egy gyöngyszemre bukkanni a sok selejt között. A történet így szólt:

Ezt a motort a TSZ az öreg, de megbecsült agronómusának vette 1990-ben, hogy szolgálati eszközként használhassa. A leginkább földutakon használt gép kb. 2 évet üzemelhetett, ez alatt mindössze 2000km-t tettek meg vele. A bácsi halála miatt a motor egy pajtába került és közel 20 évet állt, mikor is az előző tulajdonos megtalálta, megvette, rendbe tett, amit tudott rajta (ekkor kapta ezt a szép fekete fényezést is), használta az elmúlt pár évben, de összesen 3000km-t mehetett vele az elmondása alapján. Nem is hezitáltam sokáig, odaadtam a foglalót, hiszen ennél jobb motort nem is találhatnék, ezt szó szerint a Jóisten is nekem szánta. Annak tudatában tettem ezt, hogy láttam a gumik állapotát (szinte minden gumialkatrész a végét járta) és tudtam, hogy nem működik a km óra és a fordulatszámmérő.

Már csak a jogosítványt kellett megszereznem és valahogy hazahozni családunk legújabb tagját. Szerencsére a gyakorlati részt már gyorsabban lehetett abszolválni. Egy Yamaha YBR-125 volt a gyakorló motorom. Könnyed, kezes kis gép, jó volt vele tanulni. Bár a Babettás dolgokat nehéz volt levedleni, egy ilyen motor esetében nem csak a gázt kell húzni, ezért volt egy pár kecskézős pillanatom a rutinpályán. Tényleg nagyon szuper oktatóm volt, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki Budapest keleti felén szeretne jogosítványt szerezni. :) Mindentől függetlenül az első vizsgám nem sikerült. A 10 évnyi rutint nem lehet kiölni egyik pillanatról a másikra az emberből. A 30-as zónákban volt eset, amikor 35-40-nel is haladtam, nagy butaság volt, tanultam belőle. Másodjára már sikerült, de belekarcoltunk az októberbe. Nem volt nagyon gyors lefolyású jogosítvány szerzés, de azért csak meglett a végére, és a kis MZ is már a garázsban pihent addigra.

Időközben azért a Böbit használtam továbbra is és hát a csodás zuglói utak jó pár dolgot letörtek a megfáradt idomokról, erről majd egy másik bejegyzésben bővebben mesélek, elég azt tudni, hogy a tranzimo és a bal oldali láncvédő felfogatása adta be az unalmast és a km óra mutatója törött le.

Ahogy volt lehetőségem és időm (abból van manapság a legkevesebb) rögtön átnéztem, szétszedtem új szerzeményemet, amennyire persze csak mertem. Mert azért ez már egy komolyabb szerkezet és nem bicikli szintű szerelői tudást igényel. A karbiban a tűszelep huncutkodott, volt olyan eset, hogy nem akart zárni, de sikerült orvosolnom a problémát, mindössze kétszer szedtem szét a porlasztót. A "díszsárvédő" helyett sikerült szereznem egy gyári vágatlant. Színre fújás után tökéletesen áll a gépnek. A felületi rozsdát jó pár helyen lekezeltem de a nagy munka még várat magára, ahhoz le kell szednem majd a tankot és az ülést is. Viszont találnom kellett egy szerelőt, aki rendbehozza a km órát, fordulatszámmérőt és lecseréli a 25 éves gumikat. Így találtam az MZ Club honlapja által Bambit (böcsületes nevén Iván Árpádot). Nagyon lelkiismeretesen és jól dolgozik, nem tudom, hogy van-e még rajta kívül ilyen elhivatott MZ szerelő. Pikk-pakk rendbeszedte a km órát (jó pár trükköt alkalmazva az utángyártott láncvédő bakeliton), viszont a fordulatszám mérőt nem lehetett orvosolni a blokk megbontása nélkül, azt pedig nem szerettem volna így elsőre. A szép új Mitas gumik nagyon jól muzsikálnak, már nem kell tartanom attól, hogy egy nedvesebb kanyarban kicsúszik alólam a motor. Van egy kis olajszivárgás a jobb oldalon a kis lánckeréknél, de nem olyan mértékű, hogy újból szervizbe vigyem, majd ha több mindenhez hozzá kell esetleg nyúlni. Ha sikerül a télen az esztétikai problémákat megoldani, akkor egy nagyon szuper kis géppel kezdhetem el a szezont.

Bevallom őszintén már alig várom. :)

Egy pár kép a jelenlegi állapotokról:

Kedves Olvasó! Lehet, hogy már találkoztál többször olyan írással, vagy hallottad más tapasztalatát, amiben arról van szó, hogy bizony a veteránozás szívás... Valamilyen mértékben mindenképp :) A Totalcar egyik legszenvedélyesebb veteránosától olvashattam magam is ezt több ízben. Kedves Csikós úr pedig nem mond hülyeséget. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem nyújthat örömöt és izgalmat az, ha veterán járművünkkel foglalkozunk.

Persze ízlések és pofonok. De ha egy kicsit is rejlik benned a "homo bütykölős", akkor nem fogod tragédiának megélni, hogy már megint szét kell szedni a karburátort, vagy már megint kiégett egy izzó, ez vajon miért van?, vagy hogy egyszerűen nem tudod, hogy mi van, de már megint nem akar menni ez az átkozott masina.

A mai világban már elvárjuk, hogy egy adott termék azt a bizonyos életciklusát ki tudja tölteni és ha netalántán elromlik, akkor nem is biztos, hogy megjavítjuk (javíttatjuk), hanem veszünk egy másikat. Eme fogyasztói hozzáállás nem kifejezetten megengedett, ha kedvenc veterán motorunkat kívánjuk életben tartani, sőt mi több, talán még jobbá is tenni. Az a bizonyos Murphy a jól ismert törvényével pedig sokszor kopogtat a veterános ajtaján.

Több, mint 30 év alatt sok minden történhet a különböző alkatrészekkel, gondolok itt elsősorban az elektromos vezetékekre, műanyag, gumi elemekre. Az idő vasfoga mindezekbe bizony már bele-bele rág. Jöhet valami aprócska hiba, legyen az akár egy csavar megszorulása, vagy menetének "elnyalódása" és rögtön ott vagyunk, hogy nem tudunk a valódi problémával foglalkozni. Ezek nagyon idegőrlő dolgok. Ilyenkor van az, hogy egy olyan nap után, amikor az ember több órát szerelt, éjszaka a különböző megoldásokkal, alkatrészekkel, csavarkulcsokkal álmodik. Volt már olyan eset, hogy másnap reggel kipattant a szikra a fejemből és sikeresen hárítottam el a hibát, persze ez nagyon ritka. :)

Ezen a hétvégén, amikor épp volt egy kis szabadidőm a motort bütyköltem, a miértje kvázi összefügg azzal az esettel, amikor kb. egy hónapig nem tudtam használni kedvenc és egyetlen vasparipámat. Ez már egy éve történt, valahogy így a nyári időszakban.

Nagyon bosszantó volt, hogy alig pár hónapja élvezhettem csak új szerzeményem társaságát és szembesülnöm kellett egy ilyen fennakadással. A tünet a következő volt: kb. 20km/h-ás sebességig a motor szépen húzott, aztán alighogy elértem volna a fénysebességet (kb. 30km/h) dadogó motor, rángatás, fickándozás, érthetetlen reakciók. Gyorsan elő a kézikönyvvel, a javítási útmutatóval, mindennel, ami csak elérhető volt az interneten. Az ilyen jellegű információk gyűjtőhelye a jawamoped.hu, valószínűleg e nélkül már egy csomó felesleges hülyeséget csináltam volna a motorral így legalább volt egy biztos segédlet, amihez fordulhattam. Elolvastam mindent, amit lehetett, még azt is, ami nem volt lényeges, csak hogy az apró mozaikdarabkákat összerakva rájöjjek a megoldásra. Akkor még nem tudtam, hogy ez a folyamat egy hónapig fog tartani.

A kézikönyv utolsó pár oldalán az esetleges hibalehetőségek és megoldási variációk találhatóak, abban reménykedtem, hogy itt megtalálom, amit keresek. 3 fő hibakör lehetséges az ilyen kétütemű egyszerű technológiával üzemelő motoroknál. Nincs üzemanyag, nincs szikra, nem tud levegőzni a kipufogó rendszer. Első körben a kipufogóra gyanakodtam. Neki is láttam szétszedni. Az első akadályon viszonylag könnyen átjutottam, a szűkítő véget kiszedni a dobból nem nehéz. Viszont a hangtompítóval legalább egy órát elvacakoltam. Bele volt gyógyulva rendesen, jól ki is tisztítottam. Annyira nem volt vészes a helyzet, hogy ez okozza a problémát, volt egy ilyen érzésem, de azért még reménykedtem, hogy miután összerakom minden rendben lesz. Motor berúg, szépen jár, alapjárat tökéletes, pöfékelés tökéletes, irány egy próbakör.

Valószínűleg kitalálta a kedves olvasó, hogy a hibajelenség megmaradt. Kissé keserű szájízzel tettem le a motort, hogy majd a következő napokban folytatom a hiba feltárását.

A következő körben az üzemanyagrendszer átnézése következett. Kipucoltam a karbit (ez volt a második ilyen manőver és még nagyon tapasztalatlan voltam, hogyan is kell ezt jól csinálni) végignéztem a benzincsövet és a kis szűrőt, ami közbe van iktatva. A szűrőben találtam egy nagyon pici kavicsot. ÁÁÁ ez a ludas gondoltam. Örömmel szereltem vissza mindent, de még a benzincsapot is leszereltem. Elég dzsuvás volt a szűrője, jól kipucoltam és a csavarnál tömítettem, hogy rendben legyen az is. Bizalmam töretlen volt, most biztos elkaptam a bűnöst, nyugodtan élvezhetem tovább a "száguldozást" :)

Motor indít, alapjárat rendben, gázadásra szépen reagál, irány a próbakör... És nem!!!!!! Ugyanaz továbbra is. Mi a fene lehet már ez?? Mindjárt felgyújtom az egész kócerájt a fenébe!!! Gondoltam első felindulásomban, aztán persze csak bűntudatom lett, hogyan is gondolhatok ilyet egy korosabb de még jó kiállású segédmotorról. Visszagurulván az udvarra olyan elvetemültségek jutottak eszembe, hogy lehet túl nagy a koromlerakódás a hengerfejben és azért csinálja ezt. Le is szedtem szépen, mit szépen,?! türelmetlenül és vadul!! a hengerfejet. A manőver közben sikerült az egyik tőcsavar menetét tönkretennem, már nagyon pipa voltam. Mindenesetre kipucoltam a hengerfejet. Alig volt lerakódás. Viszont ezzel a húzással elvágtam magam a beindítás lehetőségétől, addig míg nem szerzek új tőcsavarokat. Mindezek után már biztos voltam benne, hogy az elektromos rendszerben lehet a hiba. Mivel már mindenki azon izgult, hogy mi lehet a Böbivel, jöttek is sorra a tanácsok. Biztos a gyertya lesz a ludas, vagy a gyertyapipa ment tönkre, dobd ki az egészet a fenébe, csak a baj van vele. A velős gondolatok után nem tudtam mit tenni, beleástam magam az elektronikus és gyújtási rendszer működésébe. Szerencsére nem túl bonyolult. Az alaplapon és a mágnesmagon kívül a rendszer lelke az úgynevezett tranzimo, ami egy tirisztor és gyújtótrafó kombinációja. Három vezeték fut bele, egy piros, egy sárga és egy fehér. A piros a gyújtás, a fehér a föld (tűz, víz, levegő, szív) :), a sárgáról elképzelésem sincs, de mindenesetre ott van. :) Kimeneti oldalon van a gyújtókábel, ami a pipában végződik, az kerül rá a gyertyára. Mutatok is egy illusztratív ábrát a kütyüről:

Amint lehetett meg is rendeltem gyorsan az alkatrészt. Ekkor ismertem meg a három legfontosabb Budapest környéki motorosboltot, akik a web-en is jól képviseltetik magukat és szinte mindent lehet kapni Babettához náluk. Nem tudok elfogulatlanság nélkül szólni a Futármotorosbolt-ról (http://futarmotorosbolt.hu/), az alkatrészek 90%-át onnan szerzem be. Jó minőségű, olcsó alkatrészek, a tulajdonos szimpatikus. Nem nagyon volt még olyan helyzet, amit Peti segítségével nem lehetett volna megoldani (gondolok itt akár a gyári km óra spirálra, ami sajnos nem járt be elég hosszú utat ahhoz, hogy elég legyen az óra mozgatásához és vissza kellett vinnem, probléma nélkül cseréltük másra). Földrajzi közelség miatt a második leggyakoribb beszerzőhely az Odor motor (http://robogoalkatresz.odormotor.hu/), ez kissé drágább, de itt is minden megvan és József, a tulaj igazi veterán a szakmában. Nagyon jó bolt az E-Motorparts (http://e-motorparts.addel.hu/), csak sajnos messze van és minek szállítmányoztatni, ha beszerezhető a cucc közelebb is. Ha eligazodsz ezen boltok kínálatában és már álmodból felkeltve is tudod, hogy mi hol van a Babettádon, akkor nem lesz gond, valószínűleg mindent meg fogsz tudni majd szerelni. Mert bizony szerelni necessare est, és vagy választod ezt az utat,vagy nem közlekedsz hibrid motor-kerékpárodon.

Kb. egy időben érkezett meg az új gyújtáselektronika, a hengerfej tőcsavarok, egy új gyertya (azt is rendeltem), új gyújtókábel (szép kék, nem réz drót van benne, hanem valami száloptika szerűség, német gyártmány), új gyertyapipa. Nekikezdhettem a szerelésnek. Szépen ment minden a maga útján, kerültek fel az új dolgok, mire minden összeállt újból büszkeség érzése töltött el. Most már biztos minden rendben lesz, hiszen csak ez lehetett a hiba! A motor szépen jár (vagyis nem makulátlan, mert a hengerfejnél egy picikét kifúj, azt majd megoldom gondoltam), de a többi tökéletes. Indulok a próbaútra, 10, 15, 20 km/h, már a 25-öt is meghaladtam és akkor elkezdett rángatni újból...!!!!!! Ami cifra káromkodást ott eleresztettem, azt még Kazinczy is megirigyelte volna, nyelvújítási szempontból biztos emlékezetes pillanat volt. Elkeseredettség, agresszív, destruktív hajlam, a sírás szélére kerülés..., a pszichés betegségek tüneteinek széles skáláját vonultattam fel abban az elmeállapotban.

Még szerencse, hogy van egy autószerelő a családban, aki tudatlanul is kisegített már jó pár helyzetben (pl. az ő régi garázsát használom és a sok kulcs, csavarhúzó, anya, csavar és egyéb nélkül nem mindig jutnék túl egy olyan egyszerű kis feladaton, mint pl. a gyertyacsere). Az ő segítségét kértem ennek a helyzetnek a megoldására. Nem is értem miért nem jutott eszembe hamarabb a multiméter. Tanulmányoztuk a különböző értékeket a jawamoped.hu-ról letöltött műhely kézikönyvből. Milyen ellenállást kell tanúsítani a tekercseknek stb.. Igen, a gyújtástekercs. Egy egyszerű mágnestekercs, ami a mágnesmagnak köszönhetően a kinetikus energiát elektromossá alakítja, ami végül a gyújtótrafón keresztül a gyertya elektródái között csihol szikrát a dupla keverék [(benzin-olaj)-levegő] berobbantásához a hengerfejben. Mérném ki a multiméterrel a gyújtástekercs ellenállását és akkor veszem észre, hogy bizony a tekercs lötyög. Az évek, a viszontagságok, a sok rázkódás, a meleg és még sorolhatnám, egyszerűen elhasználta ezt a kicsi, de annál fontosabb alkatrészt. Ez jó tanulópénz volt, rengeteg energiát pazarolva jutottam el oda, hogy felismerjem, mindössze ez volt a bűnös. Gyorsan meg is rendeltem az új tekercset, talán valami 1500Ft, ha volt (az előzőekre háromszor ennyit költöttem), kicseréltem, ráforrasztottam az öreg piros vezetéket és láss csodát újra volt motorom!! Csak úgy siklott, mikor húztam neki a gázt, már nem volt akadály a fénysebesség. :) A pozitívum az egészben az, hogy olyan szinten megismertem a motorom, amit valószínűleg nem tettem volna meg, ha nincs ez a hiba. Egyedül az volt a bántó, hogy az egész folyamat közel egy hónapig tartott és addig nem pattanhattam nyeregbe és idegeskedhettem, hogy mi baja lehet szegény Böbbencsnek, aki többé nem volt már tárgy, hanem családtaggá avanzsálódott.

Annak az egy évvel ezelőtti forrasztásnak és hengerfej tömítetlenségnek ezen a hétvégén jött ki a betegsége. Munkából hazafelé tartva újból rángatni kezdett a motor, de csak bizonyos sebességtartományban. Előző nap cseréltem gyertyát. Betudtam ennek és a tömítetlenségnek. Ezen kívül beszereztem egy új hátsó tengelyt és lánckereket Petiéktől, hogy még tökéletesebb legyen a "kicsike". Pici baba mellett egyre problémásabb a szerelgetés, de valahogy csak megoldottam a dolgokat a hétvége során. Sörösdobozból vágtam egy alátétet és még szigetelőpasztával is bekentem a hengerfej hengerhez illeszkedő részét. A probléma ennek köszönhetően elhárult. Feltettem a lánckereket, az új tengelyt is bevarázsoltam a hátsó kerékbe. Indítom a motort, elég nehezen akar. Na mi van már megint? Éppen csak hogy beindult, elmegyek egy próbakörre 15, 20, 25 éééés rángatás!!!! Nem hiszem el!! Megevett egy tekercset egy év alatt? Már sötét volt, majd holnap megnézem multiméterrel. Levettem a borítást a kellemes napfényben és nézem a tekercset. Szépen, lötyögés nélkül rögzül az alaplapon. Huh, hát most mi van? Nézem a vezetéket... alig egy pár réz szál ért már csak hozzá a tekercshez. Na szép, hát igen mit is várok egy öreg réz vezetéktől. Szépen visszavágtam, megsodortam, újraforrasztottam, nem spóroltam a cinnel, hogy biztosan tartson legalább egy újabb évig. Tekerem a pedált. Makulátlan indulás, ki próbakörre és... Minden tökéletes. Sőt meg merem kockáztatni, hogy ilyen jó már nagyon rég nem volt a motor, talán még akkor sem, amikor hozzám került.

Ez elegendő kárpótlás volt a sok szívásért, főleg ha rápattanhatok és húzhatom a gázt, az feledtet minden bút, nyavalyát. :) Bizony ez egy ilyen játék, viszont megéri az a sok izzadságcsepp a vigyorgó életérzésért.

Kedves olvasó! Mostani bejegyzésemben szeretnék egy kicsit arról írni, hogyan telnek a mindennapok kedvenc közlekedési eszközöm társaságában.

Az első 1000 km megtétele után, már jobban mertem a gázt húzni, de még akkor sem eresztettem nagyon (már amennyire egy Babettánál lehet arról beszélni, hogy nagyon) neki. Az első határfeszegetések akkor következtek el, amikor 2014 év vége felé munkahelyem a 11. kerületbe költözött, viszonylag közel a Móricz Zsigmond körtérhez, de még egy kicsit annál is kijjebb. Ez a helyzet teljesen más megvilágításba helyezte a vezetési stílusom és a motor kímélés plusz kövér gáz közötti ellentéteket. Mivel kb. az egész várost át kell szelnem kelet-nyugati (és ki hinné, visszafelé nyugat-keleti :) ) irányba, szeretném ezt a legrövidebb időn belül megtenni. Ezért van az, hogy a mutató sokszor pihen a 40-en, de van amikor már "skót kockás sebességig" is eljutok és az 50-et nyaldossa a km óra. Először kicsit féltem, hogy fogja bírni ezt a hajtást a technika, de hál' Istennek nagyon jól szerepel, egyedül talán a lánc nyúlasn veszem észre, hogy bizony hajtva vagyon a szerkezet (a vásárlás óta már kellett egyszer láncot cserélni, mert az, amivel vettem már akkor a végét járta, ahhoz képest majd egy éven át használtam). A motorom végsebessége az én nyolcvan kilómmal óra szerint kb. 52 km/h, ami szerintem egy 207-eshez képest szép eredmény. Jó persze annyi csalás van a dologban, mint, amit már korábban is írtam, hogy a henger, a hengerfej és a gyujtáselektronika a 210-esből jön, ha ez tuningnak minősül, akkor egy igazán igényesen megvalósított fajta, a maga pozitívumaival.

Viszont ennek a hatalmas erő kihasználásnak ára is van, mégpedig hogy az öreg Jikov úszóházába csak úgy áramlik a keverék benzin. Ilyen használat mellett a tapasztalatom az, hogy az átlag fogyasztás 100 km-en közelebb van a 3 literhez, mint a kettőhöz. Számomra ez annyit tesz, hogy 5 napból 4-et tudok munkábajárással tölteni egy tank benzinből, ami kb. 120km. Persze az időjárás nem mindig engedi, hogy a Böbivel járjak, de ha lehet inkább azzal teszem. Esőben nem használom, csak ha minimális az esély arra, hogy elázzak, igaz manapság már az időjósoknak sem lehet hinni, de azért én még próbálkozom. :) Ezekből a tapasztalatokból építve és csak az én példámra vetítve kiszámoltam, hogy egy hónapban mennyit költenék üzemanyagra. Nagyon leegyszerűsített példával élve és úgy számolva, hogy egy hónapban 4 hét van, abban pedig 20 munkanap, az 600km megtétele számomra. Az átlagfogyasztásomra vetítve ez alatt a 20 nap alatt közel 17,5l benzint fogyasztanék, ami mostani árakon (kb. 380 Ft) számolva, 1:33-as aránnyal keverve, egy jobb minőségű olajjal(Mol Sprint, vagy egyéb félszintetikus) kb. 7500 Ft-ra jönne ki s költség. Ha megnézzük egy havi BKV bérlet árát, ez az összeg még így is 2000 Ft-tal kevesebb. Ez is bizonyítja, hogy megéri ezt a közlekedési módot választani, ráadásul az élvezeti faktor pénzben nem mérhető. :)

Ha valaki útnak indul és mindezt egy Babettával teszi a biztonság kedvéért vigyen magával egy 10-es kulcsot, egy lapos fejű és egy csillag fejű csavarhúzót. Azokkal út közben is nagyjából minden akadály elhárítható. Feltételezve azt, hogy manapság ilyen motorkerékpárt csak az vesz, aki valamilyen szinten szeret bütykölni ezzel a feladattal nem lehet nagy gond, mert bizony egy ilyen gép szinte mindennapi minimális törődést igényel. Ha nem mást, akkor csak a lemezek csavarjait kell egy-két naponta meghúzni, mert a vibráció egyszerűen elindítja őket egy olyan úton, aminek a vége könnyen csavarelhagyás lehet. Ami nekem szinte mindennapos munkát okozott régebben az a világítás életben tartása volt. Folyamatosan égtek ki az izzóim, már nagyon untam, hogy a 12V-os izzók is elfüstölnek a Böbiben, miközben 6V-os rendszerről beszélünk. Ráadásul olyan 6V-os rendszerről, ahol feszültségszabályozó közbeiktatása nem kifejezetten lehetséges, hiszen nincs akkumulátor. Noha láttam már valamilyen érdekes kütyüt, ami elvileg, stabilan tudja tartani a feszültséget, de találtam egy viszonylag egyszerű megoldást a problémára. 3 helyett már csak 2 világítástekercs dolgozik a gépben. Ez tökéletes eredményre vezetett. Azóta, hogy levettem az egyik tekercset csak az okoz olykor problémát, hogy a rossz úton képes a vezeték elmozdulni és akkor nem világlok. Egyszerűen nem tudtam úgy rögzíteni az alaplaphoz a világítás vezetéket, hogy bizonyos helyzetekben ne jöjjön le, de legyen ez a legnagyobb problémám. :)

Amit még érdemes megemlíteni az a gyertyák kérdése. Van otthon négy, különböző hőértékű, amit különböző időjárási viszonyok között használok. Lehet, hogy ez most hülyén hangzik, de ez az igazság. Érdekes, de minden gyertyával egy kicsit máshogy viselkedik a Böbi. Ami nekem a legjobban bevált és szinte minden időben jól teljesített az a Brisk Super N19C, brutál meleg napokra tartogatok egy Isolator M14-280-ast, jelenleg ebben a hűvösben egy Brisk Super N17C-t használok. Nemrég találtam a garázsban egy régi Isolator M14-175-öst, az is tökéletesen megfelel hűvösebb napokon, igazi csemege, ilyet már nem gyártanak Németországban.

Izgalmas dolog ez kérem, meg kell élni és akkor mindenki rájön. :)

Csak hogy valahol ott folytassam, ahol előzőleg be lett fejezve a történet, a bejegyzés címében is tovább "énekeltem" a klasszikus Metallica slágert, amiről nekem egyértelműen a motorozás jut eszembe, lehet, hogy a kedves olvasó is így van ezzel. Ha pedig nem tudja miről beszélek, akkor járjon utána.

Hogyan is jussunk el A-ból B-be egy Babettával, ráadásul, ha ez a leküzdendő 15km Budapesten van? Először is próbáljunk meg láthatóak lenni és minél kevésbé zavarni a többi közlekedőt. Ennek érdekében be lehet vetni sok eszközt, pl. különböző láthatósági, fényvisszaverő kiegészítők a ruházatra (akárcsak a kerékpárosoknál) és ha a fényviszonyok olyanok, akkor használjuk azokat a fránya fényszórókat. A KRESZ szerint állandóan égnie kellene nekik, de az felér egy kínzással ennek a motornak, viszont, ha kicsit nagyobb a szürkeség, akkor mindenképp kapcsoljuk be. Arról majd később írok, hogy milyen problémákkal szembesültem a világítás megőrzése érdekében, megér egy külön bejegyzést. A megoldandó feladat az volt, hogy a 16. kerület mondhatni széléről, hogyan jutok el az 5. kerületi munkahelyemre. Minden hosszabb útvonal esetén érdemes jól megtervezni merre is akarunk menni és ott milyenek a közlekedési viszonyok. Keressük a kevésbé forgalmasabb utakat, ha lehet, ha pedig nem, akkor próbáljunk meg lendületből közlekedni. Ehhez az kell, hogy kiismerjük az útvonalat, tudjuk mikor váltanak a lámpák, tehát csak az első egy-két napon lehet para, ha nem vigyázunk. Nagyon jó barátaink a buszsávok és a dugók. Mivel nem szélesebb a motor mint egy Camping bringa így nagyon könnyen elférünk a kocsisorok között. Ha előrepofátlankodunk érdemes megköszönnünk. Ha Babettával közlekedünk, ne csodálkozzunk az olyan beszólásokon, hogy "Ízirájder öcsém!", meg hogy "Ez meg mi a fene", vagy hogy "Anya ez most bicikli vagy motor?". Sokan fognak megcsodálni és gondolhatnak egyszerre őrültnek, merésznek, vagy szimplán hülyének. De az biztos, hogy sokan ember mosolyog majd rád és lehetetlen beszélgetésekben találhatod magad egyik pillanatról a másikra.

A Babetta egyik nagy hiányossága, hogy nincs rajta index. Ezt leginkább akkor érezzük, amikor nagyobb kereszteződésekben jobbra kellene húzódni, de mellettünk a kúszósávból is jönnek az autók. Ilyenkor az a javaslatom, hogy ne engedd el a gázt, nehogy lendületet veszíts, hanem ha kell felhasználva az összes erőtartalékot és fejjel, lábbal, vagy egyéb ráutaló magatartással jelezzük jobbratartási szándékunkat. Vannak érdekes pillanatok, de eddig még hál' Istennek nem történt semmi probléma. A bal kezünk bármikor könnyebben lendülhet, viszont nincs az a szituáció, hogy csak balra kelljen kanyarodnunk egy út során. :)

Miután leteltek a bejáratás km-jei és már ismertem a motorom határait, képességeit, már könnyebb volt a közlekedés. Viszont az tény, hogy egy ilyen nagy városban rengeteg a közlekedési analfabéta és figyelmetlen idióta, vagy csak egyszerűen paraszt. Könnyű sztereotipizálni, de sajnos léteznek azok a bizonyos kategóriák, hogy bácsi-néni, figyelmetlen női sofőr, 15-20 éves lepukkant luxuslimuzinnal közlekedő többnyire hiányos hajzattal bíró tahó. Ők azok, akik akármikor kihajtanak eléd a kereszteződében, vagy éppen megelőznek, hogy utána 5 méterrel letérjenek előtted jobbra, hogy csak egy vészfékezés mentsen meg az ütközéstől. Vannak, akiket idegesít egy ilyen kis és viszonylag lassú csattogó maguk előtt. Nem lehet ezeket az elemeket kiszűrni a közlekedésből, viszont kis elővigyázatosságot gyakorolva fel lehet rájuk készülni, azért is írom ezeket, hogy ha valaki hasonló közlekedési módban törné a fejét, akkor ne magának kelljen megtapasztalnia, hanem tudja mire számíthat.

Nem akarok senkit szabálytalankodásra ösztönözni, de ha nagyon forgalmas egy útszakasz és van rajta biciklisáv, akkor érdemes azt kihasználni, akár még brahiból tekerhetünk is egy kicsit, hogy lássák ez bicikli, csak van neki motorja is. :) Viccet félretéve, ha nem zavarunk senkit és biztonságosabb ott közlekedni, inkább húzódjunk a bicikli sávra, minthogy elgázoljanak.

Nagyon szeretem a Porsche-kat, viszont egyszer egy Boxster majdnem véget vetett a mindennapi kalandomnak, az utolsó pillanatban tudtam csak félrerántani a kormányt, ahogy a parkolóból állt ki a Podmaniczky utcában. Valószínűleg egyszerűen nem látott, viszont az egy végletes találkozás lett volna. Ez volt a legdurvább esetem, azért írom csak le. Azt mindenki tudja, hogy motorozni nem életbiztosítás, viszont egy fantasztikus érzés és örömforrás. A közlekedésnek az egyik legélvezhetőbb módja. Talán csak a repülés lehet nála komolyabb élmény.

Ahhoz, hogy fenntartsd ezt az állapotot, vagyis hogy közlekedhess egy veterán segédmotorral, szinte minimális anyagi ráfordításra, de annál több apró szöszölésre van szükség. Kiindulva Pirsig motorokról írt művéből, van akinek ez nagyon is bejön, van aki pedig egyáltalán nem szeretne ilyesmivel foglalkozni. Pedig a karbantartás, a "motorkerékpár ápolás" igen is szerves része ennek az élménynek. Minél jobban megismered azt, amit hajtasz, annál nagyobb örömöt jelenthet neked, hiszen bármikor tudni fogod mihez nyúlj, ha épp szükséges rajta valamit igazítani, kicserélni javítani. Az az érzés, amikor hosszas próbálkozás után rájössz a hiba forrására elmondhatatlan. Ilyenkor az ember úgy érzi hozzáadott valamit a szeretett tárgyhoz és most még jobb, mint azelőtt volt. Pedig az esetek többségében, csak állapotmegőrzésről van szó mégis el tud minket ragadni a romantika. :)

Összességében azt a következtetést kell levonnom, hogy igenis lehet közlekedni Budapesten Babettával, mindezt azonban csak ésszel szabad tenni és akkor nem lesz semmi baj. Ha van alkalmad kedves olvasó próbáld ki egyszer milyen!

Kedves Olvasók!

Tegnap,ha akadt egy kis szabadidőm a lecsupaszitott motor vezetékein végigszaladva próbáltam kideríteni,hogy miért nem égnek a fényszórók.Szerencsére gyors diagnosztika volt,hamar meglett a bűnös,de nem volt lehetőségem írni, pedig lett volna mit. Kb. egy hét múlva folytatom a történetet. :-)

Mit kell tudni egy Babettáról? Alig valamivel nagyobb, mint egy Camping bicikli és van neki olyan funkciója, amikor úgy is viselkedik, mint egy Camping bringa, vagyis tekerve nem egy gyors jószág. Ez annak is köszönhető, hogy kb. 40-45 kg, ami nem sok, de nem egy kerékpár súly. Ehhez a súlyhoz tartozik egy 50 cm3-s (ha nem trükközünk és fúratjuk fel, alakítjuk át a blokkot) erőmű, kb. 1 lóerőnyi teljesítménnyel. Ez elég sok mindenre elég, de száguldozásra bizony egyáltalán nem. Nem is arra találták ki ezeket a csodás erőgépeket. A Babetta tényleg alig valamivel több, mint egy bicikli, mégis egész más világ, ahogy Csoki bácsi mondta: "Ez egy életérzés apám..."

Azt, hogy alig valamivel több, mint egy bicikli az is bizonyítja, hogy egy jobb bringával és fizikummal bíró közlekedő társ bizony tudja tartani velünk a tempót, vagy akár le is szakadhatunk tőle, ha nem pörgetjük a gépet. Persze míg mi motorosok megállunk a piros lámpáknál, addig a kedves kerékpáros közlekedő vesedonor jelöltek nem mindig cselekszenek így, de ez már legyen az ő bajuk.

Szóval a félelmem, hogy a városi közlekedés dinamikáját nem fogom tudni felvenni ilyen feltételek mellett teljesen megalapozott volt. Ráadásul a motor bejáratós üzemben volt még pár száz km-en át félgáznál tovább nem nagyon volt szabad húzni neki. Az úgy elérhető maximális sebesség kb. 35km/h volt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy viszonylag alacsony forgalmú, csendes külkerületben lakom. Ennek volt köszönhető, hogy a motor megszokása, képességei, határai felmérése nem rizikós helyzetben történt.

Mindenekelőtt szereznem kellett egy bukósisakot. A 207-es eredeti gépkönyve, ami még a '70-es években íródott kiemeli, hogy erre a járműre nem kötelező a bukósisak viselése. Ha belegondolok még Linda is anélkül száguldozott a TV képernyőjén, viszont most utána néztem, hogy születésem évétől, 1986-tól kötelező SM kerékpárra is a bukósisak használata. Nem akartam komolyabb darabot így elsőre, ezért a tavaly még szuperül működő Apród hirdetéseit kezdtem el böngészni. Viszont honnan tudjam, hogy mekkora sisak kell? Hiszen van egy jókora tökfejem, de azért tükörből ránézésre nem szabad nekiszaladni egy ilyen beruházásnak. Ezért az egyik ebédidőben, amikor kiszaladtunk kolléganőmmel a "Dagi"-hoz ebédért, betértünk a munkahelyemtől nem messze a lévő Vespa boltba. Valószínűleg elkeseríthettük őket, amikor kiderült, hogy nem szándékozunk venni semmit, csak sisakot próbálni ugrottunk be, de mindenesetre megtudtam, hogy az S-es méret a legesélyesebb a fejemet tekintve. Visszatérve az Apródhoz belőttem a méretet és az 5-7e Ft-os kategóriát, hátha akad valami kezdő sisak Budapesten. Mondanom sem kell, hogy találtam. Egy alig használt, fekete, nyitott, de plexis sisakot árult egy hölgy a 11. kerületből, akinek már sajnos nem volt rá szüksége. Nekem viszont annál inkább. Így lett 5000 Ft-ért bukósisakom, ami szinte új volt. :)

Kifejezetten hülyén nézek ki benne, de a célnak tökéletesen megfelel, azóta is ezt hordom. Ha valaki látta az Űrgolyhók című klasszikust, akkor el tudja képzelni a látványt...

Most már tényleg enyém lehetett a sztráda. Viszont amíg a garázsban pihent a pici paripa, addig megpróbáltam mindent elolvasni a motorról, amit csak lehet. Itt továbbra is meg kell említenem a jawamoped.hu-t. Köszönet a készítőjének, hogy ilyen részletesen leírt és összeszedett mindent, amit a motor működéséről, szereléséről, felújításáról tudni kell. Az ilyen tudatlanoknak, mint én voltam első motorommal kötelező kiindulási pont. Így is beleszaladtam hülyeségekbe, amit nemsokára le is írok, de a honlap instrukciói nélkül egy karbi pucolás nem sikerült volna, vagy legalább is nem úgy.

Első hosszabb utam egy szép márciusi napon volt. A motor szépen járt, működtek a fényszórók, minden tökéletes volt vele. Elindultam hát. A 207-esnél érdemes egy kicsit pedállal rásegíteni az indulásnál, lévén az egy sebességnél nincsenek áttételezési különbségek. Baloldali fékkar a hátsó dobféket, jobb oldali, pedig kizárásos alapon az elsőt működteti. Ha jól be vannak állítva, akkor egész szépen tudnak "harapni". :) A motornak alacsonyan van a súlypontja, nagyon agilis, könnyen manőverezhető, jól lehet vele dőlni. Arra érdemes figyelni, hogy kanyarokban ne nagyon pedálozzunk, mert leérhet a földre, és akkor csak meglepődünk, hogy jé mi a csoda koppant odalenn. Fantasztikus élmény egy ilyen vasparipát irányítani. Egyáltalán nem száguldozik vele az ember, mégis úgy érzed, hogy itt a helyed rajta. Tökéletes közlekedő edény. Az emberek megbámulják, a motorosok integetnek, a gyerekek csodálkozva kérdezik szüleiket, hogy ez meg micsoda?

Aki Babettával akar közlekedni, annak érdemes nagyon észnél lennie. Tulajdonképpen olyan, mintha bicikliznél, csak itt a fizika törvényei nagyobb csattanást tudnak előidézni, ha nem figyelünk. Ha betartjuk a KRESZT és igyekszünk jobbra tartani, nem "menőzni", akkor nem nagyon lehet bajunk. 30, 35km/h-s sebességgel is jól közlekedhetünk, az autók pedig elférnek mellettünk, hiszen tényleg vékonykák vagyunk.

Ennyire:

Ami probléma lehet az a csodás magyar útminőség. Ezen a márciusi hosszabb (kb. 15 km) úton veszítettem el a kipufogót, mert letört a dobot tartó sztender. Egyes útszakaszok annyira tudnak dobálni, hogy sokszor nem tudom hogyan forduljak be a kereszteződésben. Az nagyon lényeges, hogy jól válasszuk meg a sebességünket. Nem baj, ha 5 perccel később érünk oda valahova, az nagyobb baj, ha nem érünk oda.

Még az első napok egyikén történt, hogy azt hittem már elromlott a motor. Mivel még nem voltam olyan kiművelt, nem tudtam, hogy a karbiban a hidegindítást segítendő, van egy zárófedél, ami megakadályozza a normális mennyiségű levegő bejutását, ezzel dúsítva a benzin-levegő keverék arányát a benzin javára, hogy hamarabb legyen meleg a motor. A Jikov prolasztóknál, ennek a zárófedélnek két állása van, amit a krabin lévő tűvel tudunk "bekapcsolni" és a gázkar húzásával tudunk először 3/4, majd a második kattanásnál teljesen nyitott állásba helyezni. Betoltam a tűt, indítom a motort, mennék vele, de csak cammog, alig éri el a 10-et. Mi a fene lehet ezzel? Tönkrement volna váltó? Rossz a gyertya? Bizony a tű be volt akadva, én meg hiába húztam a gázt alig ment szegény, hiszen fuldoklott a benzintől... Miután sikerült kiakasztanom fogtam is a fejem, hogy milyen hülye vagyok. Szóval vigyázzatok a hidegindítóval olykor megviccelheti az embert!

Ezekkel a kezdő botladozásokkal túlestem a próbaüzemen, most már jöhet, amiért az egész projektet kitaláltam a munkába járás. :)

(folyt. köv.)

A történet legutóbb ott maradt félbe, hogy hazafelé tartottunk a kedves öreg Golfunkkal, aminek hátsó fertályában ott feküdt a kék paripa a maga lapos pompájával. Tudom, hogy ez a bejegyzés a később Böbinek elnevezett Babettáról szól, de engedtessék meg egy kis kitérő a Röfinek is, az első saját autónak. Valahogy soha nem tetszettek a kettes Golfok. "Fiatalságom" tömegterméke a kelet-magyarországi utcakép szignifikáns szereplője volt. Ezért szinte taszított a gondolat, hogy valaha egy olyanom legyen. Főleg azért, mert az utcakép nem a jó állapotú, szép példányokkal volt teletűzdelve, hanem többnyire az elhanyagolt kopottas járgányokkal (tisztelet a kivételnek). Mégiscsak Népautóról van szó, ugyebár. Sógoromnak is volt egy, egyszer-kétszer vezettem is, de azon kívül, hogy erős gép érzetét keltette semmi plusz nem alakult ki közöttünk. Az élet viszont úgy hozta, hogy ez az autó lett az első saját autóm. Szükségmegoldásnak indult, mégis szerelem lett belőle. Valahogy úgy, mint a Babetta esetében, semmit nem tudtam a Golfokról, a Bogarakat jobban szerettem :). Aztán ahogy jobban megismertem a típus történetét és nimbuszát egyre inkább előkelő pozíciót foglalt el gondoltaimban ez a guruló négykerekű. A kettes annak az egyesnek volt a következő generációja, ami 1974-ben tulajdonképpen a csődtől mentette meg a Volkswagent. Ez az időszak volt a "forró ferdehátúak" (hot hatch-ek) aranykora, hiszen az 1975-ben bemutatott Golf GTI, minden kamaszfiú álma lett és a többi autógyár is hamar rátalált erre az ösvényre. Egy picit ezért érdekes az én Golfom története is. 1983-ban jött a típusváltás és a 2. generáció. Ennél a generációnál is megtartották a sportos, erős csúcsmodellt, a GTI-t, azonban 1984-től egy takarékos változatot is elkezdett gyártani a Volkswagen, ugyanazon az alapon. Ez lett a GTD, amilyen a Röfike is volt, ráadásul az elsők egyike. Eleinte nem tudtam, hogy ez mit jelent, mint ahogy írtam, az első hosszabb utazásunkat követően derült ki igazán. Dízel autóhoz képest, olyan dinamikus volt a kis gép, hogy azt nem lehet leírni (ki kell próbálni). Valamikor a 20-as évei közepén volt egy teljes motorgenerálja, de egyébként azon kívül nagyon rossz állapotban volt. Ettől függetlenül akármikor meghallottam a fütyülő turbót, valami elkezdett borzongani a hátamon, pedig még akkor nem is tudtam, hogy milyen jó igazán. Miután rendbe rakták a futóművet, a váltót és jó gumikat is kapott, olyan változás ment végbe rajta, amit magam sem reméltem volna. Élmény volt vele közlekedni, pedig nagyon nem mai darab volt. Rengeteg munkával és persze sajnos csak felületi kezeléssel, de egész szép és jó állapotot sikerült nála elérnem. Soha nem fogom elfelejteni, milyen volt a Hungaroringen hajtani vele. (legyen itt egy fénykép róla):

Szegénynek nem sokkal a Böbi érkezése után távoznia kellett, mert nem lehetett egy hobbiautóm, ami akármikor cserbenhagyhat (pusztán azért mert idős és nem azért, mert nem jó) és egy gyerek mellett ezt nem engedhetjük meg magunknak. Szerencsére jó helyre került, remélem sokáig örömét fogja még lelni benne a gazdája.

A kis kitekintő után térjünk vissza a motorkához, hiszen ez itt mégiscsak róla szól. :) Mint ahogy írtam nem egy motorozásra alkalmas nap volt az a 2014 februári. De nem maradhat annyiban a dolog, ha már otthon vagyunk, akkor valahogy csak ki kell próbálni. Nem volt egyszerű, de sikeresen kihámoztuk az autóból a motort. Sajnos a kipufogó dob tartó sztender kissé megsérült a művelet során (nem kellett volna annál fogva emelnem), de ez a tény csak pár héttel később tudatosodott bennem, mikor is egy hetyke kis kátyú (aminek számai alapján országunk nagyhatalom) a gravitációs erőhatások segítségével leszakította a kipufogómat. Mindenesetre a babetta talajt fogott talán meg lehetne próbálni beindítani. Szivató (hidegindító) benyom, benzincsap nyit, kapcsoló átkapcsol, pedál teker... Semmi... Jó pár tekerés után jutott eszembe, hogy bizony nincs benne benzin. :D Hiszen leengedtük, amikor szállítmányozásra készültünk elő. Elszaladtunk gyorsan 10 literért és egy kis 2T olajért, amit be is kevertem szépen, akkor még 1:20 arányban, hiszen bejáratós volt a motor, mindössze 160km-t mutatott az óra. Töltöm a benzint és... második tekerésre beindult. Nagy öröm és boldogság! Azon melegében (nem volt meleg egyáltalán, sőt kifejezetten hideg volt) ki is próbáltam itthon, hogy milyen érzés igazából. Persze még bukó nem volt, csak az utcában mentem egy kisebb kört. Húzom a gázt, kicsit tekerek, hogy segítsem a motort, 10km/h, 20km/h.... húúú fénysebesség!!! Komolyan úgy éreztem a 35-öt. Persze biztos bírt volna még menni gyorsabban, de nem nagyon akartam kínlasztani, így bejáratósan. Folyt a könny a szememből, igaz meghatódott is lehettem volna, de ez csak a menetszéltől volt.

Így telt el az első napunk közösen. Most már csak egy bukósisakot kellett szereznem és irány a sztráda. :)

Mit tehet az ember akkor, ha nem rendelkezik szinte semmiféle tudással a motorkerékpárokról és mégis nyugodt szívvel szeretne vásárolni egyet? A mai világban természetesen feltúrja az internetet, de sajnos az elméleti sík önmagában nem mindig elég, mindenesetre nem vagy teljesen tudatlan kipróbálás előtt, főleg, ha egy olyan fantasztikus dokumentum tárházból indulsz ki, mint a jawamoped.hu. Éppen ezért ez a blog nem arról fog szólni, hogy mit hogyan kell megcsinálni a motoron, mert arra a célra tökéletesen megfelel az említett profi weblap.

Az izgalom hevében telefonáltam a Nagykátai hirdetőnek, hogy megvan-e még a motorka és, hogy meséljen már róla egy kicsit, mert kb. 16 éve ültem utoljára Babettán és nem nagyon emlékszem, hogy mi hogyan is van igazából. Egyáltalán milyen erős ez a motor? Van-e rajta olyan fék, amivel meg lehet állni?

A vonal túlsó felén egy szimpatikus fiatalember szólalt meg (akkor még nem tudtam, hogy kerek 10 évvel fiatalabb tőlem). Elmesélte, hogy nemrég újította fel a 207-est mégpedig úgy, hogy egy 210-est keresztezett vele. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a blokk új csapágyakat, szimmeringeket, kapott, új főtengely, újonnan fúrt henger, új dugattyú, kuplung pofák. Tehát ez nagyon rendben lévőnek hangzott még akkor is, ha nem tudtam teljesen, hogy mit is jelentenek. Valószínűleg az is elhangzott, hogy a gyújtási rendszer szintén a 210-esé, tehát nincs dekompresszor, hanem elektronikus leállítás van, egy gomb segítségével. Ami a külcsínyt növeli, az egy friss metálkék fényezés, metál fekete sárhányókkal. Hátul a 210 krómozott csomagtartó íve, a fékkarok talán a 228-asról származnak és egy Trabant visszapillantó teszi színesebbé a képet. Van benne sebességmérő km óra és egy kapcsoló panel a kormányon középen a villához való kapcsolódásnál (mellékelt ábra mutatja). A panel egyébként egy régi Dacia kormányából kivágva készült, tudtam meg már a vásárlás helyszínén.

Ennyi információ után egyre inkább vágyni kezdtem az izgalmas összvérre. Megbeszéltem feleségemmel, hogy ez nagyon jó beruházás és még megtakarítást is eredményezhet. Egyébként tényleg nagyon olcsón fenntartható, de a hozzá kapcsolódó romantika az, ami inkább az embert ilyen helyzetekbe sodorja és nem a racionalitás. Az internet mellett akadt egy segítőm is, apósom képében. Mivel neki már volt valamilyen motoros tapasztalata, vezetett már Simsont, talán Romet-et is, ezért megkértem, hogy jöjjön el velem motornézőbe, és ha tetszik, akkor megvesszük.

Beültünk hát szépen a szeretett 30 éves 2-es Golf-ba, ami Hatchback lévén egész jól pakolható (szállítottunk már vele jó sok mindent), gondolván, hogy majd berakjuk úgy, mint egy biciklit, hiszen félig arról beszélünk ugyebár. Ezekkel a gondolatokkal indultunk el Nagykátára, egy csúnya télvégi napon. A Röfi (így hívtuk az autót) olyan koszos lett, hogy méltán nevezhettük őt nevén. Amikor megláttam a kék paripát, rögötn tudtam, hogy ez így nagyon rendben van, és ha menet közben is olyan szép, mint ránézésre, akkor hazavisszük Budapestre. Az igazán komoly megdöbbenést az nyújtotta, hogy egy 17 éves srác volt az eladó. Hobbiszerelőként régi járműveket bütykölget. Volt egy nagyon szép Simsonja is és mivel inkább arra szeretett volna költeni, a Babettától inkább búcsút vesz, hiszen az a kicsit több, mint 30 ezer Ft jó szolgálatot tehet a Simson ápolgatásában. Érdekes volt látni a garázsba belépve az autókormányos biciklit. A srác elmondása alapján tökéletesen lehet vele közlekedni. :) A komoly műszaki csodák után jöhetett is a próbakör. Félve léptem a pedálra, próbálva berúgni a motort, fél tekerés után játszi könnyedséggel indult. Az első akadályt leküzdöttem, be tudtam indítani a vasat. Az utcára gurulva először csak pedálozva mertem egy-két métert menni. Meglepően könnyű volt, mintha bringáznék, aztán meghúztam a gázt és elindultam, alighogy az utca végére értem már könnyek folytak a szememből, mert a közel 35km/h-s sebesség bukósisak nélkül kissé hideg időben bántó tud lenni. Hihetetlen élmény volt, újból 12 évesnek éreztem magam. Nagyon szépen, dinamikusan húzott, már amennyire azt a gyorsulást dinamikusnak lehet nevezni. Amint visszatértem megvolt az elhatározás, hogy bizony ezt itt megvesszük. Úgy véltem én ebből az árból nem alkudok. Sok munka van a motorban, meg egyébként is kb. 3 havi BKV bérletnek az ára, biciklit se nagyon vesz az ember ennyi pénzért manapság. Megírtuk a szerződést gyorsan, elintéztük a piszkos anyagiakat, leengedtük a benzint és nem könnyen, de befektettük a motort az autóba. Azért mégis csak 44 kg, de három emberrel sikerült. :)

Nagy örömben indultunk vissza Budapestre, hiszen olyan tárgy került a birtokomba, amit nem gondoltam volna, hogy valaha is az enyém lesz.

Hogy mi történt ez után? Azt elmesélem a következő bejegyzésben...

Kedves Olvasó!

Azzal a céllal írom-e sorokat, hogy kezdő segítséget nyújtsak mindazoknak, akik talán még maguk sem sejtik, hogy mennyi minden örömet (és bánatot) rejthet egy 20-30, akár 40 éves segédmotorkerékpár használata székesfővárosunk útjain.

Amikor elhatároztam, hogy márpedig megmentek egy ilyen csodát az utókornak, az elsődleges szándékom az volt, hogy működőképes alternatívát találjak a budapesti tömegközlekedés kiváltására. Felkutattam a netet és nem sok célzott információt találtam arra vonatkozólag, hogy milyen egy Babettával közlekedni a forgalmas, utakon, nem fogok-e attól félni, hogy most ütnek el... Ettől függetlenül belevágtam, mert jobban vonzott a kaland, mint ahogy taszított volna a halálfélelem.

2014 február. Ekkor indult az egész történet. Már négy éve, hogy Budapesten éltem, két éve voltam házas és természetesen ha lehetett kerültem a BKV-t a munkába járás és bármilyen közlekedési helyzetben. Vagyis kerültem volna, de a lehetőségeim korlátozottak voltak. Nem tudom honnan jöhetett az a sugallat, ami felidézte bennem a motoros közlekedés lehetőségeit. Mindenesetre egy régi mátészalkai (onnan származom) élmény és szinte már romantikusnak ható emlékkép jelent meg előttem. Kiskamaszi hévvel húzom a gázkart egy sárga, pedálos, se nem kerékpár, se nem motor közlekedési eszközön a legjobb barátommal egy város széli rutinpályán. Hűű az a sebesség, az agilitás, a "mámor", a közel 40 km/h-s száguldás, bukósisak nélkül a nyári napsütésben... Kell ennél nagyobb élmény egy 10-12 évesnek?  Addig a pillanatig csak láttam, hogy Linda hogyan közlekedik vele, viszont ott meg is élhettem, hogy milyen egy ilyen gépen ülni. Milyen jó, hogy a barátom édesapja oktató volt.

Természetesen megfertőzött az élmény, de a körülmények és az élet úgy hozta, hogy nem ülhettem fel semmilyen vasparipára, maradt a drótszamár, ha már a kétkerekűeknél tartunk. Egészen addig a 2014 februári délutánig, mikor is elkezdtem újból matekozni. Mit lehet, mit nem lehet, mennyivel olcsóbb, mennyivel gyorsabb egy motorral járni dolgozni, mint BKV-val és hát mi is lehetne erre jobb megoldás, mint egy Simson Schwalbe?? Ó, de azok, amelyek jó állapotban vannak egyáltalán nem azt az árkategóriát képviselik, amit én keresek ráadásul nem Budapest környékén kaphatóak. Akkor nézzük meg a Babettákat, ha már úgy is az volt az első "motoros" szerelem! A kínálat elég pocsék volt, tulajdonképpen csak egy volt igazán olyan állapotban, amire rögtön elindult a nyáltermelésem. Minden paraméter egyezett: -jól nézett ki, - nemrég volt felújítva, -ügyes egyedi megoldásokkal bírt, -a klasszikus 207-es modell volt a 210 hengerével és gyújtásával, -nem volt messze Budapesttől.

Elindult az egyeztetés, először a munkahelyemmel, hogy be vihetem-e a garázsba a veterán kismotoromat, ha persze egyáltalán lesz nekem olyan, mert hát fontos szempont, hogy ne ázzon meg, ha véletlenül jön egy eső. Az államigazgatásban szokásos senki nem tud semmit, de azért a másikra mutogat szituáció kerekedett, aminek következménye az volt, hogy először azt mondták igen, másodjára pedig azt hogy nem, mindez persze napokba tellett. Amíg úgy is megérett már az elhatározás, hogy bárhogy is alakul a garázs kérdés, ha lehet én megveszem ezt a kék paripát, még akkor is ha nem Ló Szerafinnak hívják. :)

Így indult ez a kacifántos történet, a folytatást majd a következő posztban olvashatják/olvashatjátok...