Kedves Olvasó!

Azzal a céllal írom-e sorokat, hogy kezdő segítséget nyújtsak mindazoknak, akik talán még maguk sem sejtik, hogy mennyi minden örömet (és bánatot) rejthet egy 20-30, akár 40 éves segédmotorkerékpár használata székesfővárosunk útjain.

Amikor elhatároztam, hogy márpedig megmentek egy ilyen csodát az utókornak, az elsődleges szándékom az volt, hogy működőképes alternatívát találjak a budapesti tömegközlekedés kiváltására. Felkutattam a netet és nem sok célzott információt találtam arra vonatkozólag, hogy milyen egy Babettával közlekedni a forgalmas, utakon, nem fogok-e attól félni, hogy most ütnek el... Ettől függetlenül belevágtam, mert jobban vonzott a kaland, mint ahogy taszított volna a halálfélelem.

2014 február. Ekkor indult az egész történet. Már négy éve, hogy Budapesten éltem, két éve voltam házas és természetesen ha lehetett kerültem a BKV-t a munkába járás és bármilyen közlekedési helyzetben. Vagyis kerültem volna, de a lehetőségeim korlátozottak voltak. Nem tudom honnan jöhetett az a sugallat, ami felidézte bennem a motoros közlekedés lehetőségeit. Mindenesetre egy régi mátészalkai (onnan származom) élmény és szinte már romantikusnak ható emlékkép jelent meg előttem. Kiskamaszi hévvel húzom a gázkart egy sárga, pedálos, se nem kerékpár, se nem motor közlekedési eszközön a legjobb barátommal egy város széli rutinpályán. Hűű az a sebesség, az agilitás, a "mámor", a közel 40 km/h-s száguldás, bukósisak nélkül a nyári napsütésben... Kell ennél nagyobb élmény egy 10-12 évesnek?  Addig a pillanatig csak láttam, hogy Linda hogyan közlekedik vele, viszont ott meg is élhettem, hogy milyen egy ilyen gépen ülni. Milyen jó, hogy a barátom édesapja oktató volt.

Természetesen megfertőzött az élmény, de a körülmények és az élet úgy hozta, hogy nem ülhettem fel semmilyen vasparipára, maradt a drótszamár, ha már a kétkerekűeknél tartunk. Egészen addig a 2014 februári délutánig, mikor is elkezdtem újból matekozni. Mit lehet, mit nem lehet, mennyivel olcsóbb, mennyivel gyorsabb egy motorral járni dolgozni, mint BKV-val és hát mi is lehetne erre jobb megoldás, mint egy Simson Schwalbe?? Ó, de azok, amelyek jó állapotban vannak egyáltalán nem azt az árkategóriát képviselik, amit én keresek ráadásul nem Budapest környékén kaphatóak. Akkor nézzük meg a Babettákat, ha már úgy is az volt az első "motoros" szerelem! A kínálat elég pocsék volt, tulajdonképpen csak egy volt igazán olyan állapotban, amire rögtön elindult a nyáltermelésem. Minden paraméter egyezett: -jól nézett ki, - nemrég volt felújítva, -ügyes egyedi megoldásokkal bírt, -a klasszikus 207-es modell volt a 210 hengerével és gyújtásával, -nem volt messze Budapesttől.

Elindult az egyeztetés, először a munkahelyemmel, hogy be vihetem-e a garázsba a veterán kismotoromat, ha persze egyáltalán lesz nekem olyan, mert hát fontos szempont, hogy ne ázzon meg, ha véletlenül jön egy eső. Az államigazgatásban szokásos senki nem tud semmit, de azért a másikra mutogat szituáció kerekedett, aminek következménye az volt, hogy először azt mondták igen, másodjára pedig azt hogy nem, mindez persze napokba tellett. Amíg úgy is megérett már az elhatározás, hogy bárhogy is alakul a garázs kérdés, ha lehet én megveszem ezt a kék paripát, még akkor is ha nem Ló Szerafinnak hívják. :)

Így indult ez a kacifántos történet, a folytatást majd a következő posztban olvashatják/olvashatjátok...