Csak hogy valahol ott folytassam, ahol előzőleg be lett fejezve a történet, a bejegyzés címében is tovább "énekeltem" a klasszikus Metallica slágert, amiről nekem egyértelműen a motorozás jut eszembe, lehet, hogy a kedves olvasó is így van ezzel. Ha pedig nem tudja miről beszélek, akkor járjon utána.

Hogyan is jussunk el A-ból B-be egy Babettával, ráadásul, ha ez a leküzdendő 15km Budapesten van? Először is próbáljunk meg láthatóak lenni és minél kevésbé zavarni a többi közlekedőt. Ennek érdekében be lehet vetni sok eszközt, pl. különböző láthatósági, fényvisszaverő kiegészítők a ruházatra (akárcsak a kerékpárosoknál) és ha a fényviszonyok olyanok, akkor használjuk azokat a fránya fényszórókat. A KRESZ szerint állandóan égnie kellene nekik, de az felér egy kínzással ennek a motornak, viszont, ha kicsit nagyobb a szürkeség, akkor mindenképp kapcsoljuk be. Arról majd később írok, hogy milyen problémákkal szembesültem a világítás megőrzése érdekében, megér egy külön bejegyzést. A megoldandó feladat az volt, hogy a 16. kerület mondhatni széléről, hogyan jutok el az 5. kerületi munkahelyemre. Minden hosszabb útvonal esetén érdemes jól megtervezni merre is akarunk menni és ott milyenek a közlekedési viszonyok. Keressük a kevésbé forgalmasabb utakat, ha lehet, ha pedig nem, akkor próbáljunk meg lendületből közlekedni. Ehhez az kell, hogy kiismerjük az útvonalat, tudjuk mikor váltanak a lámpák, tehát csak az első egy-két napon lehet para, ha nem vigyázunk. Nagyon jó barátaink a buszsávok és a dugók. Mivel nem szélesebb a motor mint egy Camping bringa így nagyon könnyen elférünk a kocsisorok között. Ha előrepofátlankodunk érdemes megköszönnünk. Ha Babettával közlekedünk, ne csodálkozzunk az olyan beszólásokon, hogy "Ízirájder öcsém!", meg hogy "Ez meg mi a fene", vagy hogy "Anya ez most bicikli vagy motor?". Sokan fognak megcsodálni és gondolhatnak egyszerre őrültnek, merésznek, vagy szimplán hülyének. De az biztos, hogy sokan ember mosolyog majd rád és lehetetlen beszélgetésekben találhatod magad egyik pillanatról a másikra.

A Babetta egyik nagy hiányossága, hogy nincs rajta index. Ezt leginkább akkor érezzük, amikor nagyobb kereszteződésekben jobbra kellene húzódni, de mellettünk a kúszósávból is jönnek az autók. Ilyenkor az a javaslatom, hogy ne engedd el a gázt, nehogy lendületet veszíts, hanem ha kell felhasználva az összes erőtartalékot és fejjel, lábbal, vagy egyéb ráutaló magatartással jelezzük jobbratartási szándékunkat. Vannak érdekes pillanatok, de eddig még hál' Istennek nem történt semmi probléma. A bal kezünk bármikor könnyebben lendülhet, viszont nincs az a szituáció, hogy csak balra kelljen kanyarodnunk egy út során. :)

Miután leteltek a bejáratás km-jei és már ismertem a motorom határait, képességeit, már könnyebb volt a közlekedés. Viszont az tény, hogy egy ilyen nagy városban rengeteg a közlekedési analfabéta és figyelmetlen idióta, vagy csak egyszerűen paraszt. Könnyű sztereotipizálni, de sajnos léteznek azok a bizonyos kategóriák, hogy bácsi-néni, figyelmetlen női sofőr, 15-20 éves lepukkant luxuslimuzinnal közlekedő többnyire hiányos hajzattal bíró tahó. Ők azok, akik akármikor kihajtanak eléd a kereszteződében, vagy éppen megelőznek, hogy utána 5 méterrel letérjenek előtted jobbra, hogy csak egy vészfékezés mentsen meg az ütközéstől. Vannak, akiket idegesít egy ilyen kis és viszonylag lassú csattogó maguk előtt. Nem lehet ezeket az elemeket kiszűrni a közlekedésből, viszont kis elővigyázatosságot gyakorolva fel lehet rájuk készülni, azért is írom ezeket, hogy ha valaki hasonló közlekedési módban törné a fejét, akkor ne magának kelljen megtapasztalnia, hanem tudja mire számíthat.

Nem akarok senkit szabálytalankodásra ösztönözni, de ha nagyon forgalmas egy útszakasz és van rajta biciklisáv, akkor érdemes azt kihasználni, akár még brahiból tekerhetünk is egy kicsit, hogy lássák ez bicikli, csak van neki motorja is. :) Viccet félretéve, ha nem zavarunk senkit és biztonságosabb ott közlekedni, inkább húzódjunk a bicikli sávra, minthogy elgázoljanak.

Nagyon szeretem a Porsche-kat, viszont egyszer egy Boxster majdnem véget vetett a mindennapi kalandomnak, az utolsó pillanatban tudtam csak félrerántani a kormányt, ahogy a parkolóból állt ki a Podmaniczky utcában. Valószínűleg egyszerűen nem látott, viszont az egy végletes találkozás lett volna. Ez volt a legdurvább esetem, azért írom csak le. Azt mindenki tudja, hogy motorozni nem életbiztosítás, viszont egy fantasztikus érzés és örömforrás. A közlekedésnek az egyik legélvezhetőbb módja. Talán csak a repülés lehet nála komolyabb élmény.

Ahhoz, hogy fenntartsd ezt az állapotot, vagyis hogy közlekedhess egy veterán segédmotorral, szinte minimális anyagi ráfordításra, de annál több apró szöszölésre van szükség. Kiindulva Pirsig motorokról írt művéből, van akinek ez nagyon is bejön, van aki pedig egyáltalán nem szeretne ilyesmivel foglalkozni. Pedig a karbantartás, a "motorkerékpár ápolás" igen is szerves része ennek az élménynek. Minél jobban megismered azt, amit hajtasz, annál nagyobb örömöt jelenthet neked, hiszen bármikor tudni fogod mihez nyúlj, ha épp szükséges rajta valamit igazítani, kicserélni javítani. Az az érzés, amikor hosszas próbálkozás után rájössz a hiba forrására elmondhatatlan. Ilyenkor az ember úgy érzi hozzáadott valamit a szeretett tárgyhoz és most még jobb, mint azelőtt volt. Pedig az esetek többségében, csak állapotmegőrzésről van szó mégis el tud minket ragadni a romantika. :)

Összességében azt a következtetést kell levonnom, hogy igenis lehet közlekedni Budapesten Babettával, mindezt azonban csak ésszel szabad tenni és akkor nem lesz semmi baj. Ha van alkalmad kedves olvasó próbáld ki egyszer milyen!