Mit tehet az ember akkor, ha nem rendelkezik szinte semmiféle tudással a motorkerékpárokról és mégis nyugodt szívvel szeretne vásárolni egyet? A mai világban természetesen feltúrja az internetet, de sajnos az elméleti sík önmagában nem mindig elég, mindenesetre nem vagy teljesen tudatlan kipróbálás előtt, főleg, ha egy olyan fantasztikus dokumentum tárházból indulsz ki, mint a jawamoped.hu. Éppen ezért ez a blog nem arról fog szólni, hogy mit hogyan kell megcsinálni a motoron, mert arra a célra tökéletesen megfelel az említett profi weblap.

Az izgalom hevében telefonáltam a Nagykátai hirdetőnek, hogy megvan-e még a motorka és, hogy meséljen már róla egy kicsit, mert kb. 16 éve ültem utoljára Babettán és nem nagyon emlékszem, hogy mi hogyan is van igazából. Egyáltalán milyen erős ez a motor? Van-e rajta olyan fék, amivel meg lehet állni?

A vonal túlsó felén egy szimpatikus fiatalember szólalt meg (akkor még nem tudtam, hogy kerek 10 évvel fiatalabb tőlem). Elmesélte, hogy nemrég újította fel a 207-est mégpedig úgy, hogy egy 210-est keresztezett vele. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a blokk új csapágyakat, szimmeringeket, kapott, új főtengely, újonnan fúrt henger, új dugattyú, kuplung pofák. Tehát ez nagyon rendben lévőnek hangzott még akkor is, ha nem tudtam teljesen, hogy mit is jelentenek. Valószínűleg az is elhangzott, hogy a gyújtási rendszer szintén a 210-esé, tehát nincs dekompresszor, hanem elektronikus leállítás van, egy gomb segítségével. Ami a külcsínyt növeli, az egy friss metálkék fényezés, metál fekete sárhányókkal. Hátul a 210 krómozott csomagtartó íve, a fékkarok talán a 228-asról származnak és egy Trabant visszapillantó teszi színesebbé a képet. Van benne sebességmérő km óra és egy kapcsoló panel a kormányon középen a villához való kapcsolódásnál (mellékelt ábra mutatja). A panel egyébként egy régi Dacia kormányából kivágva készült, tudtam meg már a vásárlás helyszínén.

Ennyi információ után egyre inkább vágyni kezdtem az izgalmas összvérre. Megbeszéltem feleségemmel, hogy ez nagyon jó beruházás és még megtakarítást is eredményezhet. Egyébként tényleg nagyon olcsón fenntartható, de a hozzá kapcsolódó romantika az, ami inkább az embert ilyen helyzetekbe sodorja és nem a racionalitás. Az internet mellett akadt egy segítőm is, apósom képében. Mivel neki már volt valamilyen motoros tapasztalata, vezetett már Simsont, talán Romet-et is, ezért megkértem, hogy jöjjön el velem motornézőbe, és ha tetszik, akkor megvesszük.

Beültünk hát szépen a szeretett 30 éves 2-es Golf-ba, ami Hatchback lévén egész jól pakolható (szállítottunk már vele jó sok mindent), gondolván, hogy majd berakjuk úgy, mint egy biciklit, hiszen félig arról beszélünk ugyebár. Ezekkel a gondolatokkal indultunk el Nagykátára, egy csúnya télvégi napon. A Röfi (így hívtuk az autót) olyan koszos lett, hogy méltán nevezhettük őt nevén. Amikor megláttam a kék paripát, rögötn tudtam, hogy ez így nagyon rendben van, és ha menet közben is olyan szép, mint ránézésre, akkor hazavisszük Budapestre. Az igazán komoly megdöbbenést az nyújtotta, hogy egy 17 éves srác volt az eladó. Hobbiszerelőként régi járműveket bütykölget. Volt egy nagyon szép Simsonja is és mivel inkább arra szeretett volna költeni, a Babettától inkább búcsút vesz, hiszen az a kicsit több, mint 30 ezer Ft jó szolgálatot tehet a Simson ápolgatásában. Érdekes volt látni a garázsba belépve az autókormányos biciklit. A srác elmondása alapján tökéletesen lehet vele közlekedni. :) A komoly műszaki csodák után jöhetett is a próbakör. Félve léptem a pedálra, próbálva berúgni a motort, fél tekerés után játszi könnyedséggel indult. Az első akadályt leküzdöttem, be tudtam indítani a vasat. Az utcára gurulva először csak pedálozva mertem egy-két métert menni. Meglepően könnyű volt, mintha bringáznék, aztán meghúztam a gázt és elindultam, alighogy az utca végére értem már könnyek folytak a szememből, mert a közel 35km/h-s sebesség bukósisak nélkül kissé hideg időben bántó tud lenni. Hihetetlen élmény volt, újból 12 évesnek éreztem magam. Nagyon szépen, dinamikusan húzott, már amennyire azt a gyorsulást dinamikusnak lehet nevezni. Amint visszatértem megvolt az elhatározás, hogy bizony ezt itt megvesszük. Úgy véltem én ebből az árból nem alkudok. Sok munka van a motorban, meg egyébként is kb. 3 havi BKV bérletnek az ára, biciklit se nagyon vesz az ember ennyi pénzért manapság. Megírtuk a szerződést gyorsan, elintéztük a piszkos anyagiakat, leengedtük a benzint és nem könnyen, de befektettük a motort az autóba. Azért mégis csak 44 kg, de három emberrel sikerült. :)

Nagy örömben indultunk vissza Budapestre, hiszen olyan tárgy került a birtokomba, amit nem gondoltam volna, hogy valaha is az enyém lesz.

Hogy mi történt ez után? Azt elmesélem a következő bejegyzésben...